“Ha meg akarod ismerni a múltadat, – vizsgáld meg a jelenlegi körülményeidet. Ha tudni akarod a jövődet, figyeld meg a jelenlegi cselekedeteidet!”
(kínai közmondás)
Hogyan is találhatjuk meg a helyünket a világban? Mit is jelent ez? Éled a minden napjaidat, tanulsz, dolgozol, családot alapítasz. Jobb esetben arra is van lehetőséged, hogy elmenj nyaralni néha, vagy szórakozz egy kicsit. Ha így élsz tulajdonképpen, olyan, vagy mint egy gép. Nagyon szűk tartományt fogsz fel a környezetedből, és sok mindentől fosztod meg magad, mert nem veszed észre a fontos, értékes dolgokat.
A minap egy keleti vallásokkal, filozófiákkal foglalkozó könyv került a kezembe és két szóra lettem figyelmes. Jang és Jin és úgy gondoltam, hogy ez a jelkép segít utat mutatnom az olvasó számára.
A taoizmusban és valamennyi tradicionális kínai bölcseletben alapvető fogalom a Jang és Jin kettőssége. Ez az érdekes jelkép mára az európai ember számára is ismert. Egy szabályos kör, mely egy hullámvonallal van megfelezve. Mintha két vízcsepp fonódna össze. Az egyik fele fehér a másik fekete. Mind két fél legnagyobb felületében egy ellentétes színű folt található. A harmónia és egyensúly tökéletes jelképe. Felhívja a figyelmet a világ kettősségére, vizualizálja az élet, a világ legfőbb szabályait. Fény és sötét. Tudom ez már közhelynek számít, de nem az csak az emberek nem értik nem látnak túl a szavakon. Pedig ha egyszer egy kellemes helyen leülsz, ellazítod magad, és megpróbálod magad elé képzelni ezt a mondatot. Fény nem létezik sötét nélkül. És ezt szívből meg akarod érteni, talán egy olyan gondolat folyam indul el az elmédben, ami komoly befolyással lehet a további életedre. Rá fogsz jönni, hogy a világban, az életben mindennek meg van a párja a tökéletes ellentét képében, és a világ így kerek és egész. Ha megfigyeled a téged, körülölelő mindenséget, láthatod az ellentét párok folyamatos, állandó mozgását, helycseréjét. Ez a lüktetés tartja folyamatos mozgásban a világot. A nappal után éjszaka jön. A rossz idő után jó. Van olyan, hogy haragos vagy szomorú a hangulatod amit tőrvény szerűen követ az ellentéte. Ha ezeket, az ellentét párokat felfedezed, már jó úton jársz, de ez még nem elég. A célt akkor éred el, mikor ezeket, az összefüggéseket le tudod vetíteni a saját, vagy a környezetedben élő emberek életére is. Mikor felfogod a saját létezésed csodáját, és megérted az ok okozati összefüggéseket. Egyszeriben másképp fogod látni, szemlélni a környezeted, az embereket, és megváltozik az értékrended. Elfogadóbb, nyugodtabb leszel. A Buddhizmus is részben erről szól. A Buddhisták is, ha kell, egész életükben a megvilágosodást keresik. Tisztelik az élet minden formáját! Találd meg a létezésed értelmét, találd meg ön magad! Vedd észre, hogy egy komlex egésznek vagy a szerves része. Tetteid, gondolataid befolyással vannak rövid és hosszú távon egyaránt. Ha ezt megérted, hírtelen megnyílik előtted a világ! Boldog leszel, mert az apróságok is intenzív örömöt fognak okozni neked. Egy madár a fa ágán, egy fa lombján áttörő fénysugár, az eső illata, a szél hangja. Nyisd meg a szíved a világnak, és a világ is megnyílik neked! Most elmesélek egy régi kínai történetet, ami további segítséget fog nyújtani abban, hogy megértsd hogyan is követik egymást a Jang és a Jin periódusok.
Élt egy kis faluban egy szegény öreg özvegyember az egyetlen fiával. Volt egy pici földjük és egy sovány lovuk, így megtudták művelni a kis földjüket annyira, hogy épen megtudjanak élni. Egy nap a ló megszökött. A szomszédok szánakozva mondogatták, hogy:
A következő napon az elkóborolt jószág visszatért, és hozott magával még tíz gyönyörű vadlovat. A szomszédok most ezt mondták:
Eltelt pár nap és az öregember fia próbálta betörni a vadlovakat. Az egyik ló ledobta a hátáról és a fiú lába eltörött. A szomszédok sajnálkoztak, és azt mondták:
Ismét eltelt egy-két nap. Katonák érkeztek a faluba és újoncokat toboroztak, nem éppen szelíd módszerekkel. Így minden fiatalembert besoroztak katonának, kivéve a törött lábú fiút. A szomszédok akkor azt mondták az öregnek:
Ez a történet azt hiszem megfelelően szemlélteti az egymást követő törvényszerű változásokat. Tudom nagyon nehéz elfogadónak lenni olyan helyzetekbe mikor az ember legszívesebben, sírna, vagy a kétségbeesés megakadályozásával küzd. Szeretném kihangsúlyozni, attól hogy a helyes úton jársz, és úgy érzed „jó ember” vagy, az élet még ugyan úgy mérheti rád a kalapácsütéseit. Ha nem így lenne minden kiszámítható lapos, és értelmetlen lenne. Minden ütést mi a lelked éri fogd fel úgy, mint a kovács ütéseit az izzó fémre. Minden ütés alakítja, formálja, salaktalanítja a lelked. E közben pedig szabad választást is biztosít, hogy megtartsd, vagy feladd az elveid. Mint egy próbatétel. A lényeg, az hogy minden esetben tudod, érzed a szíved mélyén mi a helyes! Csak erő, és önfegyelem kérdése, hit kérdése, hogy az adott útkereszteződésben merre haladsz tovább.