Ezotéria, titok neked!

Kedves Gyöngyike nem akarlak elkeseriteni de azt hiszem a férjedet lapátra kell tenned, ennek a házaságnak vége. Aki ilyen hosszútávon készülődik az uj életre az eltőkélte hogy meg is valósitja. Az Én Anyukám ugyanezt élte át Ő nem akart elválni az Aputól de Apu elvált sőt, el is ment és egy olyan nővel állt össsze aki Anyukám lábanyomába sem léphetett .Szerencsére a hugommal ekkor már fiatal felnőttek voltunk sokat segitettünk Anyunak.Nem hiányzott Apu, nyugodt volt az életünk.

Feszült vagyok, mert a férjem 28 évi házasság után válni akar. Bekerült a biztosítós munkába és a pénz elvarázsolta, amelyet 4 éve magán számlán kezel. Buta voltam mert nem néztem utána, azt hittem a házunk hitelének kifizetésére gyűjt. De nem igy van, lassan lassan kizárt az életéből, nem tudom, hogy merre jár., Fejébe szállt a dicsőség és a pénz hajszolás. A házasságunk helyett a biztosítói ügynökséget választotta. Nagyon fáj, hogy kihasznált, és a válását csak húzza. Engem érzelmileg zsarol, már semmi sem számít nála, csak a pénz, a nagyzolás. Mindenkit óva intek az ilyen és efféle pénz keresési lehetőségtől, gondolok itt a Lyonessre is, mert ezeket az emberek a téringeken agymosáson mennek keresztül. LÉgy önmagad, ne mondja meg neked senki hova mész, mikor jöjj, csak magaddal törődj, minél többet keresel annál boldogabb leszel a jövőben, ez csak a tiéd. A buta emberek meg csak mennek és mennek, nem törődve a családdal gyerekeivel, igaz, hogy nekik is jut belőle, de arra nem gondolnak, hogy másokat , a vezetőket gazdagítják, miközben családok hullanak szét, mert elfelejtik, hogy kötelességük van. Felelősség nélküli szabadságra vágynak. Ez idáig még nem tudtam feldolgozni (4 hónap), hogy az én szerető férjem és családapa ezt teszi a családjával. Sajnos úgy viselkedik, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne, mintha kicserélték volna, mintha nem is lenne lelkiismerete, sajnos egy agymosásos ment keresztül. Aki átélt ilyet kérem válaszoljon. Férjem 53 éves és most akar szabad lenni, boldogságra vágyik, de nem velem, hanem más nővel, ezt tőle idéztem.

Sziasztok...
Egyedül érzem magam,igaz néha már azt sem tudom én ki vagyok.Tudjátok,ugyérzem nem tartok semerre...minden vágyam kijutni külföldre,de nagyon ugy érzem,erre semmi esélyem.Keményen tanulok,föként nyelveket,angolt-németet..16 éves vagyok,tudom,mindenki azt mondja,hogy "még elötted az élet" , "kijuthatsz még.."-nos kétlem...Barátaim sincsenek,jó lenne,ha lenne valaki akivel meglehetne beszélni sok mindent,mert egyedül sokszor nagyon nehéz.. Hát köszönöm,hogy ezt elolvastad
Tomi

elösször is egedjétek meg hogy lmondjam mijen jo hogy rátaláltam erre az oldalra egyszerüen kiválló örülök hogy itt lehetek köszönöm

Szomorú vagyok,mert egyedül érzem szinte mindig magam vagyok.....Kevés jó barátom volt,és Őket elsodorta az élet lassan lassan tőlem.Szüleim,testvéreim messzire élnek.
Egyedül vagyok.Szeretnék komoly embereket magam köré,akikkel beszélgetni lehet mindenről.Akik meghallgatnak és akiket meghallgathatok.Ha lennének barátaim nem kellene csak egy ember törődésétől függnöm.Aki jelenleg egy régi szerelem felbukkanása az életemben és mivel nincs társaságom,nagyon hiányzik ha nem vagyunk együtt.de az sem jó ha folyton együtt lennénk.Élni szeretnék más emberek társaságában,hogy ne csak arra kelljen várnom hogy Vele találkozzam.Legyen más ,is ezt szeretném,mert így csak fáj a szívem.Olyan nyomasztó érzés egyedül lenni.így csak ülök itthon magamba fordulva csak a tv és a net a társaságom miközben süt kint a nap.Mennék sétálni valakivel....nézelődni,cukrászdába,vásárolgatni...stb.
Új helyen lakom és itt sem futok össze senkivel nem hozza úgy a sors hogy valakivel is elindulhasson egy kommunikáció.....nincs hol ismerkednem...és ezért már önértékelési problémáim vannak,mert nincsenek pozitív tapasztalataim,nincsenek semmilyen tapasztalataim...:-(

Szia!
Én szívesen meghallgatlak. És el is beszélgetek veled, ha van hozzá kedved.
Szeretettel üdvözöllek,
wezurka

pokokükplőplőpl

szia hány éves vagy és mi a neved ?

sziasztok én csak11 éves vagyok a nevem gombos enikő vanessza de szolithatok eninek ha megakartok tudni mindent irjatok

Pánikbeteg vagyok,bár orvos még nem diagnosztizálta. De nem tudom, hogy leküzdeni a félelmeimet, a halálfélelem, és hogy magatehetetlen leszek, hogy ezzel majd elveszítem azokat akik körülöttem a legfontosabbak. Félek, hogy meghalok, és félek egyedül lenni. Holnapra van időpontom a dokihoz, de rettegek, hogy kibírom e a holnapi napig. A szívem össze vissza kalapál, ami még jobban fokozza a félelmet, hogy meghalok. Egyszerűen már nem tudom, hogyan korlátozhatnám az ilyen gondolataimat.

Én talán tudnék segiteni,de ehhez neked is akarnod kell.Ezzel foglalkozom.
palasthy.m@gmail.com,vagy 06202877728.

Különleges problémában szenvedek, A volt párom pánikbeteg, akit igazából most is szeretek, de bizonyos okokból nem vagyunk már együtt.
Számitogépes játékokkal foglalja le magát, éjjel nappal. Mivel nyugtatokat szed sokat nem ér, hogy este beveszi és alszik mert hozzászokott a szervezete...most éjjel van fenn és nappal alszik. Azt mondja nem tud aludni ezért játsszik éjjel is.
Most már otthon sem érzi jól magát. De nem képes elmenni sehova(mert rosszul van). Nem tudom mit tehetnék hogy segítsek rajta.

Nagyon nehéz ezt leírnom, 17 éves vagyok és úgy érzem nincsenek barátaim nem tudom miért de nem találom a közös hangot az úgynevezett barátaimmal, lassan rádöbbenek hogy ha eltűnnék egyiküknek sem hiányoznék. Rossz ez így és csak rosszabb lesz nem akarom hogy a fiatal éveimet egyedül töltsem. Meglehet, hogy túlreagálom de szörnyen érzem magam rossz hogy nem számíthatok senkire.

Szia Nóri,
Meglehet, hogy rossz helyen keresgélsz - mármint barátokat. Az, hogy most így érzel, nem jelenti azt, hogy egyedül töltöd a fiatal éveidet, biztosan találsz magadnak olyan társaságot, akikkel egy hullámhosszon vagytok. Ne azokkal az emberekkel foglalkozz gondolataidban, akikkel nem értitek meg egymást, hanem inkább próbálj mások felé nyitni, könnyen lehet, hogy közelebb vannak az igaz barátok, mint gondolnád.

Szia !

Először próbálj meg saját magaddal jóban lenni, sokat segítene. Ha magunkkal nem vagyunk kibékülve és nem tudjuk elfogadni önmagunkat úgy ahogy vagyunk, akkor ezt sugározzuk kifelé, a mosoly - mosolyt vonz a könny - könnyeket.

Nem vagyok depressziós,de nincs mindig jó kedvem.Nem mindig találom a helyem a világba.Nem iszom de dohányozni elég sokat szoktam.

Azt hiszem szeretnék barátokra lelni. Lehet, hogy nem a legjobb helyen keresem, de ha valaki úgy érzi, hogy szüksége lenne néha egy beszélgetésre, az írjon nekem! (gela91@freemail.hu)

Sziasztok.
Mi kell hogy végre szabad lehessek és ne harcóljak önmagammal. Nagy hatással vannak rám a gondolatok és az érzések, sokszor iszonyú fájdalommal jár elviselni minden nap erőt kell vennem hogy munkába mennyek és hogy jól teljesítsek. De állandó fájdalomban meg nyughatatlanságban tenni akármit is teszek mindenhez jópofát vágni mert nem akarom kimutatni a szenvedésem. 5 éve jáccom már ezt ennek köszönhetően a fiatalságom elúszott. Ha eltudnám fogani önmagam vagy merném önmagam adni lehet hogy más lenne minden, de az érzéseim akkor is elnyomnak térdre kényszerítenek soha nem kívánom senkinek! itt vagyok 20 éves fejjel és magam elől nem menekülhetek, bár szabadon élhetnék és nem függnék soha senkitől ne érezném más fájdalmát és ne hordanám a világ baját az álmaim adnak nyugalmat . Valahól távól végre önmagam lehetek. Érdekes dolgok történtek velem és történnek is . Mindig várom a csodát hogy végre a fentiek tesznek valamit hogy Nyugodtan keljek és éljem az életem élvezzem amim van örüljek mindennek ! Tudom és hiszem hogy az élet nem állandó harcból áll. Ha valaki valami jó tanácsot vagy pozitív érvet ad azt megköszönöm ! tomper@citromail.hu

Sziasztok!
Leírom a történetem hátha tud valaki nekem lelki segítséget nyújtani, hogy túljussak ezen a krízisen, ami már lassan 3 éve tart. Azaz már lassan három éve vesztettem el anyukámat aki nagy támaszom volt számomra, akinek elmondhattam minden lelki bajomat kiönthettem a szívemet, meghallgatott és tanácsot adott nekem. Van egy férjem akit úgy érzek azóta teljesen megváltozott mintha elhidegült volna tőlem. Egyszerűen nem beszélget velem erről. A munkába temetkezik nem hallgat meg, bármit is mondhatok neki. Van egy édes kislányom aki tartja bennem a lelket ő a mindenem!!! De nem szeretném azt, hogy lássa hogy én mennyire őrlődök magamban. Nagyon nehéz anyukám halálát feldolgoznom ráadásul nincs mellettem az a lelki segítséget nyújtó támasz a férjem akivel ezeket megbeszélhetném. Már sajnos odáig jutottam ez a három év alatt, hogy gyógyszert kell szednem mert rosszullétek jönnek rám. Kérlek segítsetek hogy mit csináljak!